Apajpuszta - Felső-Kiskunság


VIDÉKFEJLESZTÉS

Az MTTSZ további vidékfejlesztéssel kapcsolatos tevékenységéből, témáiból:
  • Csatornahajózás
  • Hungaricum
  • Kocsi Projekt
  • Kárpát medencei Vidékfejlesztők Találkozója
  • "Mi Hálózatunk" Területi Szaktanácsadási Központ
  • Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) Monitoring Bizottság
  • Vidékfejlesztési Országos Fórum

"A legszebb konyhakertek" - Magyarország legszebb konyhakertjei és ötletgazdája

Az ötlet

Bármerre megyek, mindenki előbb-utóbb megkérdezi: "Hogyan jutott az eszedbe?" A válasz egyszerű. Az egész azért indult, mert azt tapasztaltam jártamban-keltemben, hogy a legtöbb udvar, vagy műveletlen, gazos, elhanyagolt, vagy ha van is valamilyen kertgondozás, az sok esetben kimerül annyiban, hogy szép díszkertet, virágoskertet gondoznak és gondosan minden héten vágják a füvet. Erre fantasztikus összegeket költenek és mindenki büszke a saját kertjére, viszont a zöldségek és a gyümölcsök egyre inkább eltűnőben vannak az udvarokról.

Úgy gondoltam ezen változtatni kell!!
Nekem a konyhakert azt jelenti, hogy kimegyek az udvarra, a konyha mellé és a kertben megtalálom mindaztokat a zöldségeket, fűszereket, és gyógynövényeket, amikre egy konyhában szükség van. 
Szokták kérdezni: Ki és Miért nyer? Először el sem tudtam képzelni mi alapján fogunk dönteni a sok szép gondozott kert között, azonban az első kertbejárás során szertefoszlott minden kérdés. Ó azt egyből látni, ahogy belép az ember a kertbe, hogy ez egy győztes kert lehet.
2017. évben is hét kategóriában lehet nevezni a kerteknek,  és a 7 az egy jó szám....

Főleg akkor gondoltam így, amikor egy zártkertben járva csak parkot találtam, gyepet, virágot és egyetlen egy darab zöldséget sem. Úgy gondoltam, hogy valamit tenni kell, ha most nem teszünk semmit, akkor ez a tudomány, ez a tudás elvész és nem szabad hagyni, hogy ez a kincs, ami a birtokunkban van elvesszen.

 Sok szeretettel üdvözlöm:

Kovács Szilvia -ötletgazda
Karcag város alpolgármestere

TRADICIONÁLIS MAGYAR TELEPÜLÉSTÍPUSOK ÉS TÁJAK MEGÚJÍTÁSA, FEJLESZTÉSE

program-JAVASLAT

 „A helyet nem szabad összetéveszteni a térrel.

   A térnek száma, a helynek arca van.”

(Hamvas Béla)

 BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK

Magyarország vidékies ország annak ellenére, hogy a főváros és a XX. századi városkoncentrációs folyamatok nyomán nagyobb városaink egyre inkább részesei az európai városhálózatnak.

Ez az urbanizációs folyamat azonban nem állt meg a városoknál és a továbbgyűrűződésének lettek „vadhajtásai”:

1.    Ahelyett, hogy a korszerű és fenntartható rurális fejlesztések kaptak volna kellő teret és hangsúlyt, a falvakban a sokszor erőszakolt urbanizációs hatásokra az autonóm és szimbiotikus élet- és gazdasági közösségek felbomlottak és a városokban lévő országos és globális centrumok koncentrált szolgáltatásainak lettek alárendelve.

2.    A múlt század ötvenes-hatvanas-hetvenes éveiben a szovjet katonai bázisok, a környezetrontó iparosítás, a városi, nagyközségi belterületi központokat elrondító, oda nem illő beton-blokkházak – nemegyszer négy és több szintű tömbjei - a tájat, az egységes mezővárosi és falu képet széttörték, elrondították, tették tönkre.

3.    Az elmúlt negyed évszázadban a privatizáció, a tőkekoncentráció, esetenként a „kivagyiság”, a fenntarthatóságtól elszakadt politikai ambíciók által vezérelt fejlesztések, az át nem gondolt adminisztratív eszközök és a nem életszerű beruházások hatására számos, erős identitású faluból lett városi státuszú, de identitását vesztő kietlen település.

4.    Az agglomerációkban pedig a lakóparkok és bevásárló központok túlburjánzása, a város elővárosi telepeivé alakították, a várossal eddig szimbiózisban lévő, autonóm identitású falvakat, amelyeknek sokszor már csak a neve és a helytörténeti múzeuma utal korábbi létezésére.

5.    A dűlőutakat, mezei utakat lezárták, egybeszántották az újdonsült földbirtokosok, amit sem a feudalizmusban[1], sem a két világháború között, sem a szocializmus idején nem lehetett megtenni. Ez illogikus és hosszútávon káros nemcsak a vidékfejlesztésre, tájfenntartásra, hanem a teljes lakosságra is.

6.    A közösségi állattartás felszámolódott a községi legelők, földek elkótyavetyélésével, majd eljutottunk az abszurdumig, hogy önkormányzati rendelet tiltotta/tiltja például a baromfi tartását sok vidékies településen, miközben minden portán akár mérgeskígyó-farm, harci kutya-telep működhetne, mert ezek is „kedvtelésből tartott állatok”. Azok a nem falusi környezetben szocializálódott városi betelepülők pedig, ha átvették a falu irányítását a portákon az állattartást korlátozták helyi rendeletekkel.[2]

7.    Az, hogy végeláthatatlan repce-mezőkké váltak a korábbi, fasorokkal szegélyezett napraforgó táblák és sokszor a búzamezők is, bizonyos mértékben szintén rombolta a karakteres, a fenntartható tájhasználatot, a tájképi identitást. Ugyanakkor visszás, hogy a nem művelt területeken keletkezett parlagfű mezők irtogatására közpénzek milliárdjait fordítják, ahelyett, hogy ennek töredékéért és némi adminisztratív beavatkozással közösségi („községi”) legeltetéssel oldanánk meg a problémát, hiszen ahogy csökkent a legeltető állattartás úgy növekedtek a parlagfüves területek.

8.    Ma már tudatosan társadalmi, gazdasági erőforrássá vált vagy azzá tehető a táj-specifikum fenntartása. A fenntartható tájhasználat a nemzeti parkok és tájházak felé tolódott el, lényegében a társadalom mindennapi életteréből kikerült.

Az elmúlt negyven évben a Hamvas Béla által definiált „helyet” összetévesztettük a „térrel” [3].

Azonban itt nem nosztalgiáról, öncélú konzerválásról van szó, hanem nemzeti, táji, települési és családi értelemben egyaránt a fennmaradásról, a fenntarthatóságról és a fejlesztésről.

Szerencsére vannak ma már jelenségek, bár ezek általánosnak, tömegesnek kevésbé mondhatók, amelyek - még ha nosztalgikusnak is tűnnek - mégis a XXI. századi, tradíciójában megújított és fejleszthető tájhasználat, tanya-, falu-, mezőváros jellegű település- és vidékfejlesztéshez vezet, vezethet.

A magyar táj a kárpát-medencei kultúrtájjal együtt jelenti annak sajátosságát, identitását. „Senki nem tudja megmondani” – írja tájgenezisében Hamvas – „hol kezdődik az Alföld és hol a Felvidék”.

Ha helye van az épített környezettel, a műemlék-hasznosítással kapcsolatos állami beavatkozásoknak, akkor helye van a táj, a magyar vidék sajátos településtípusainak a fenntartásában is, a lakosság-megtartó, a szerves fejlődést biztosító fejlesztési beavatkozásoknak.

 CÉL:

1.   a sajátos kárpát-medencei magyarlakta kultúrtáj és vidék településtípusait fenntartó-, fejlesztő preferencia-, támogatási rendszer létrehozása, működtetése az Operatív Programok iterációjával és nemzeti forrásokból;

2.   a nemzeti táji, települési identitást, az agrár-vidék fenntartását és fejlesztését szolgáló, vidék-specifikus település- és területrendezési állami fejlesztési program kialakítása és megvalósítása, a XXI. századi igények és követelmények szerint, a 2050-ig belátható jövőképhez igazodva.

TARTALOM:

A magyarországi és kárpát-medencei magyar hagyományos település-típusok és kistájak fenntarthatóságát biztosító Akció tervet az EU-HU Partnerségi Szerződés, a Nemzeti Vidékstratégia, az Új Széchényi Terv keretei között, az EU2020 stratégiai programját szolgáló közvetlen források elérésével.

Az Akcióterv témája, célterülete a tradicionális vidéki település- és térségi típusok: a Tanya[4], a Majorság[5], a Puszta[6], a Falu, a Mezőváros, a Táj.

Alapvető cél a fenntarthatóság és az örökségvédelem célját egyaránt szolgáló integrált, komplex fejlesztési beavatkozások rendszerének kialakítása, működtetése.

Ebben a tradicionális vidéki települések és tájak fejlesztését szolgáló Akciótervben meghatározásra kerülnek a célok megvalósításának szabályozási és támogatási eszközei. Ebben:

1.   el kell érni, hogy ne korlátozhassa, sőt segítse elő alacsonyabb szintű jogszabály[7] a belterületen a tradicionális házi /”haszon”[8]/ állattartást, növénytermesztést (pl. baromfiudvarok, vetemények, gyümölcsfák szegélyezte utak, stb.);

2.   szükséges meghatározni jogszabályi szinten a sajátos magyar település- és tájtípusok: a „Tanya”, a „Major/stb./”, a „Puszta”, a „Falu”, a „Mezőváros”, a „Kistáj, Tájegység” XXI. századi azonossági és minősítési követelményeit, amelyek teljesítéséhez állami preferencia-rendszert kell kapcsolni;

3.    nélkülözhetetlen fejezet kell, legyen

a.    a külterületi utak és közösségi terek, dűlők, az élővíz csatornák rendezése, fenntarthatósága, rekonstrukciója és

b.    további közösségi tájfenntartó tevékenységek, úgy, mint

                                                              i.     a felszíni vízjárások, természeti képződmények fenntarthatóságát biztosító aktív tájalakító és tájfenntartó beavatkozások /erdő-, agrárcélú területhasználat/,

                                                            ii.     kulturális örökségek, hagyományőrző közösségi, - lovas, vadász-, pásztor-, stb., tájgazdálkodó közösségek létrehozása, fejlesztése, kismesterségek, stb.)

4.   kapjanak preferenciát a támogatási programokban olyan tevékenységek, mint:

§     a falusi lakóegységekben folytatott kerti gyümölcs- és zöldségtermelés, korszerű baromfitartás,

§     a közterületen gyümölcsfák ültetése és fenntartása,

§     a közösségi állattartás és termelvényeinek közösségi feldolgozása,

§     a valódi falusi vendéglátás („slowfood”/komótos étkeztetés)

§     a mezei -, dűlőutak, illetve folyamcsatornák, mellékfolyók műtárgyainak és part menti területeinek fenntartása a tájak átjárhatósága érdekében, a mezőgazdaság „zöldítése” és tájgazdálkodási célok megvalósításáért, valamint ezek integrálása a turizmusba.

5.    szükséges az intézkedéseket komplex állami és lokális rendszerben elhelyezni, hogy ezek érzékelhető, kellő hatást tudjanak kifejteni olyan célok megvalósításához hozzájárulva mint a nemzeti összetartozás erősítése, a magyar identitás fenntartása, az elvándorlás csökkentése és az Európai Tájegyezmény gyakorlati végrehajtása érdekében.

6.    A kárpát-medencei magyarlakta tájak fenntarthatóságára irányuló programrészre is szükség van, a komplexitásához hozzá kell, tartozzon a sajátos tájnyelvtől a tájkép-alakításon, a helyi hagyományok őrzésén át a tájtermékekig, továbbá a helyi gazdaság fejlesztéséig, a humánerőforrás kondíciójának javításáig számos horizontális elem.

 MEGVALÓSÍTÁS:

A Magyar Település- és Területfejlesztők Szövetsége, mint a Földművelésügyi Minisztérium partnerszervezete szakmai, tudományos partnerekkel egy ilyen Akcióterv megalkotásában, megvalósításában a kormányzati és önkormányzati munka segítése, a vonatkozó döntés-előkészítés, a megvalósításhoz szükséges szaktanácsadás és a társadalmi kommunikáció érdekében az előkészítési fázisban a következőket javasolja, felajánlva és fenntartva ebben való aktív részvételét, közreműködését:

1.    Szakmai egyeztető tárgyalások előkészítése, fórumok tartása, média-kommunikáció

2.    Megalapozó anyag készítése: kutatások összefoglalása, európai helyzetkép és trendek (különösen az angol, a toszkán és a provánszi, bajor, baltikumi tájfenntartó programok figyelembe vétele).

3.    Jogszabály-tervezet készítése, elfogadása és alkalmazása

4.    Tájfenntartó stratégiai program elkészítése az Operatív programokhoz

5.    Ajánlások a kormány számára mindezek EU-s és haza közforrások tervezéséhez, e célok megvalósítását biztosító támogatás-politika gyakorlati bevezetéséhez, érdekeltségi rendszer kialakításához.

 

Budapest, 2014. november

Szilvássy István MTTSZ



[1] Vö.: császári pátens 1830-as években (forrás: Regélő): „A földesúr köteles a mezei utakat, dülőutakat jó karban tartani… hogy a pórnép elvihesse portékáit a vásárba.”

[2] Kisiratoson valamikor 480-500 tehén járt naponta a legelőre, illetve onnan haza. Út közben a tülekedés, vagy az „illemhiány” miatt tönkretették az utcákon kialakított zöld övezeteket, virágágyásokat vagy ürülékükkel végigpotyogtatták az utat.

Igen ám, csakhogy a kisiratosiak szeretik a szépet, a házuk elejét is egyre többen csinosították, miközben a legelőre járó tehenek létszáma is szinte a tizedére csökkent, utóbbiakkal szemben nőtt az elégedetlenség. Mivel a legeltetési időszak május 1-jén indul, a tehenészek már két héttel előbb találtak egy olyan családot, amelyiknek a tagjai vállalták a 40-nél valamivel több tehénnek a legelőn történő őrzését, aminek a díjszabásában meg is egyeztek, tehát kezdődhetett a legeltetés. Amelyiknek az első napja után a fél falu a polgármesteri hivatalban méltatlankodott a jámbor kérődzők által okozott utcai károk, a felfordulás miatt. A község vezetősége azt mérlegeli, melyik álláspontot érvényesítsék: hagyják-e a tehenes gazdákat boldogulni azáltal, hogy eltűrik-e a szabadon vonuló csorda által naponta okozott kellemetlenségeket vagy megóvják a település tisztaságát, rendjét?

A kérdésben sürgősséggel összehívott képviselőtesti ülés tagjai több mint kétórás vitát követően úgy döntöttek, hogy a legelő, természetesen az állattartóké, akik azt díjmentesen használhatják, de a tehenét minden gazda kötőféken vezesse a legelőre, illetve onnan haza. Az állattartók viszont nem hajlandók betartani a községi tanácsi határozatot, mivel a teheneknek naponta a legelőre, illetve onnan történő hazavezetése igen körülményes, fáradságos, időigényes. A patthelyzetre egyelőre nem született megoldás, Almási Vince polgármester a kényes kérdésre keresi a mindkét fél számára elfogadható változatot, egyelőre eredménytelenül. Könnyen meglehet, a kecske és a káposzta történetével közeli rokonságot mutató kisiratosi kérdésre, mindkét fél számára elfogadható, békés megoldás nem is létezik, ezért Almási Vince polgármester nincs irigylésre méltó helyzetben. (Nyugati Jelen, http://www.nyugatijelen.com/jelenido/viragagyasok_e_vagy_szabadon_vonulo_csorda.php)

[3] Hamvas Béla: Az öt genezis

[4] Beleértve a nem telepszerű,egy-két lakóegységből álló külterületi erdész, gátőr , révész házakat, pásztor tanyákat.

[5] Ideértve azokat a XIX-XX. század során aktívan működő és fennmaradt telepszerű lakott helyeket és üzemterületeket (cukorgyári lakótelep, fűrésztelep, stb.)

[6] Itt főleg a dunántúli (Tolna, Fejér, Pest, Komárom-Esztergom, stb.) megyékben előforduló külterületi, majorságszerű pusztákról van szó. A „puszta”, mint tájspecifikum a „tájak” csoportban jelenik meg.

[7] önkormányzati rendelet

[8] „haszonállat” fogalmát át kell értékelni, mert a kisállat és díszállat kereskedés számára tartott állatok is haszonállatok. 

Magyar Település- és Területfejlesztők Szövetsége
20 éves
1998 - 2018
Alapítás év 1997. Bírosági bejegyzése 1998. 
E-MAIL: mttfsz@gmail.com, titkarsag@mttsz.hu
Levélcím: MTTSZ 1122 Budapest, Csaba u. 8.
Székhely: 1138 Bp.Dagály u.11.

 .